Braun András emlékkiállítása

Braun András (1967-2015) emlékkiállítását 2017. szeptember 29-től október 28-ig tekinthetik meg a Miskolci Galéria Rákóczi-házban.

 

A kiállítást Hajdu István szerkesztő, műkritikus, a kiállítás kurátora nyitja meg 2017. szeptember 29-én, pénteken 17:00 órától .

 

Részlet Hajdu István katalógus bevezetőjéből: 

 

“Turbulencia, örvény, káosz, rend. Fluxus-fluktuáció. A fluktuáció, az egyenletes folyamat (mondjuk, az élet) időről-időre káoszba fordul, korról-korra örvénylésbe csap, s a káosz és az örvény megmagyarázza önmagát, másképpen fogalmazva, képet és kommentárt „közöl” az életről magáról, miközben hatással, erővel, dinamikával tölti föl a folyamatot, a következő örvény, turbulencia paroxizmusát. Mindez a művészet metaforája is lehet; a művészet talán nem más, mint a káosz megfogalmazása, szabályok közé kényszerítése, hogy abban, vagyis a regulában „fluktuálódva” ismét és csak azért is kitörhessen belőle, és önálló turbulenciákat gerjesztve újjá születhessen, mintegy önmagát is zavarba ejtve, egyszersmind lassan hullámzó, idő- és térbeli folyamatot képezzen. (…) 

Olybá is vehetjük, hogy a festő a festészet fölé akart repíteni bennünket, képeit következésképpen lássuk érzéki festészetelméleti és történeti kommentárok gyanánt. Amennyiben így teszünk, akkor érdekes, valamint egyszerre magasztos és ironikus megállapításokhoz érkezhetünk, s Braun András akár így akarta, akár nem, mélyreható konzekvenciákhoz férkőzhetünk közel. Ha az alaptörténetet csak annyiba vesszük, hogy Malevics a fehéren fehér, fehéren fekete és feketén fekete festményeivel 1912 és 1917 között eljutott a megszüntetett, más szempontból az univerzumba kiterjesztett, meditációs objektumként „funkcionáló” festmény ideájáig és tovább, ha Marcel Duchamp a festmény materialitásának megszüntetésétől eljutott a megszüntetett festmény megmozdításáig, s rotoreliefjeivel egyebek mellett a látvány követhetetlenségéig űzte magát a látványt, akkor ennek a szűk perspektívába kényszerített útnak mifelénk eső végén Braun András –  az ezerkilencszázhatvanas évek pszichedelikus festészetének és az op-artnak a képviselőivel, elsősorban Bridget Riley-val, valamint másokkal együtt  –  arra törekedett, és tegyük hozzá azonnal, sikerrel is abszolválta célját, hogy elérjen a zavarba ejtő, a homályba hullajtó, az öntükröző (végüs is: mis en abyme) festmény eszméjéig és gyakorlatáig. Festményei ugyanis klasszikus eszközökkel és anyagokkal, klasszikus formában – de legalábbis a 20. századi konvenciókat tiszteletben tartó módon – feszülnek a néző szeme elé, hogy ott egy már korábban rögzített interferenciát tovább bonyolítsanak, s egy újabb hullámtörést idézzenek elő, már nem a képen, hanem a kép síkja és a néző recehártyája között. Vagyis csapdába csalva a befogadásra (a kép nemes és harmonikus érzelmeket keltő „üzenetére”) vágyó receptorokat, arra kényszerítsék őket, hogy függesszék fel, rosszabb esetben szüntessék be a régóta óhajtott processzust; csukódjék be a szem, feszüljön héj a festett világgal szemben. 

Braun András szándéka ugyanis – ha jól értem – a logikusan felépített, de megzavartnak tetsző, a felelősen összekevert látvány és a látvány befogadásának zavara között keletkező ellentmondás, paradoxon, másképpen fogalmazva, egyfajta hatványozott interferencia megfogalmazásának és ábrázolásának akaratán alapult, s ezt nagyon is józan, sőt fontos indítéknak látom. Már csak azért is, mert a képek a látszat ellenére végeredményben mélyen realista illusztrációi sokszor tapasztalt, de szinte sohasem látott-észrevett objektív optikai helyzeteknek, optokinetikai banalitásoknak, amelyek, s ez a sors iróniája, semmi más ellen nem dolgoznak oly hatékonyan, mint éppen a percepció ellen. Mintha a színlátás hibáit vizsgáló Ishihara-táblák persziflázsát „dramatizálná” vizuális tragikomédiává, máskor a láthatás nehézségeit fogalmazta látványosan: fésűs technikával megfestett kör- és hullámformái például optikai csapdákat állítanak a nézőnek, aki virtuális mozgásban látja az egy-egy pillanatra egész konstrukcióvá összeálló elemeket, hogy azonnal konstatálhassa szétesésüket is.”