Dombóvári István és Szobácsi Gergő Miskolcon

2017. november 3-án 19:00 órakor Dombóvári István és Szobácsi Gergő Miskolcon a City Hotelben! 

Jegyár: 6.990 Ft . A belépő egy háromfogásos menü árát is tartalmazza.

Jegyeket az alábbi linken vásárolhattok, illetve személyesen 2017. szeptember 26-tól a City Hotel Miskolc recepcióján éjjel-nappal.

http://dumaszinhaz.jegy.hu/program/dombovari-istvan-szobacsi-gergo-84696/398112/?_ga=2.262605708.1406602424.1506092271-124504107.1505918325

Az alábbi 2 menüből lehet választani:

A
Langyos kecskesajt áfonyával, balzsamecetes zöldsalátával

Fácánmell filé marinált paprikákkal, burgonya pátéval

Gránátalma mousse


B
Fogas filé rizottóval, édesköménnyel, naranccsal

Lassan sütött báránycsülök, baconos ceruzababbal, burgonyával, mentás joghurttal

Csokoládétorta Guinness-el

Az előadás időtartama kb. 90 perc

Dombóvári István:

Falun született. Kisbabának olyan csúnya volt, hogy a szülei sokáig tanakodtak azon, hogy a gyerek helyett a nála sokkal jobban kinéző méhlepényt kellene hazavinni. Sokak szerint a mai napig nem lehet pontosan tudni hogyan is döntöttek végül a szülők. Ránézésre nem lehet megállapítani.

Alacsony. Sokáig azt hitte, hogy ez az állapot változhat. Még egy OKJ-s Legyünk magasabbak tanfolyamot is elvégzett, de olyan magasan volt a tábla, hogy nem látta, így megbukott a vizsgán.

Amorf. Hét évente testsúlyának felét leadja, majd újra felszedi. Ezzel mintegy híven demonstrálja a hét bő és a hét szűk esztendőt, amely már-már biblikus metafora.

A szereplés számára terápia. Élvezi, hogy bámulhatja a nőket, akik az előadás alatt a zárt ajtók miatt nem tudnak tőle elmenekülni. Humora nehezen behatárolható, valahol a ne már és az inkább hagyd abba irányzatokat képviseli. Még nem olyan okos, hogy felérje ésszel, hogy mennyire buta.

Valóra szeretné váltani az álmát. A forintját pedig euróra.



Szobácsi Gergő:

A Dumaszínház társulatának tagja, Szobácsi Gergő üdvözli Önt! Harminc éves vagyok. Amúgy 31 lennék, de egy évig beteg voltam. Sok mindennel próbálkoztam, mielőtt humorista lettem. Szerettem volna szakács lenni, mert a tévében mindig azt láttam, hogy amit elkezdenek főzni, abból találnak egyet készen a sütőben. Próbálkoztam az építőiparral is, mert az kicsit hasonlít a stand up-ra. Ott is egy dolgozik, a többiek meg csak nézik. A humorista szakmát egy barátomnak köszönhetem, aki mindig belőlem akart meggazdagodni. Ha főztem valamit, akkor éttermet akart nyitni, ha csináltam, mondjuk egy koktélt, akkor meg kocsmát. 2010-ben meséltem neki egy viccet, és most itt vagyok! Örülök, hogy így alakult, mert embereket nevettetni jó. És néha még ők is élvezik.