Lillafüredi vízesés

A Lillafüreden eredő, közel húsz kilométer hosszú Szinva-patak kelet-nyugati irányban szeli át Miskolcot és a Sajó folyóba torkollik. Nem volt ez azonban mindig így: csak a Palotaszálló építése kapcsán alakult ki a patak ma ismert medre. A korábban készült képeken látható, hogy a Garadna-patak által is táplált tó délkeleti oldalán források és a Szinva vize is táplálták a tavat. A tó északkeleti végében alakították ki azt a zsilipet, amely a vizet a „kis vízesés”-be vezette, s a Szinva vize továbbfolyt a településeken. 1928-ban már a Palotaszálló parkjának határát a Szinva új medre jelentette, s az a sziklafalról lebukva alakította ki a „nagy vízesést”, amely 20 méteres magasságával hazánk legmagasabb vízesése.

Azóta a Szinva forrás vizét bekapcsolták Miskolc ivóvízellátásába, ezért a szárazabb, aszályosabb időszakokban a patak felső medre kiszáradhat. A nyári turisztikai szezonban gépi segítséggel emelnek át annyi vizet a Hámori-tóból, hogy a vízesés látványa a csapadékszegényebb időben is megmaradjon.

A vízesés nemcsak a hóolvadás idején vagy nyáron nagyszerű látvány, télen a megfagyott zuhatag jégcsapjai kedvenc témái a fotózás szerelmeseinek.

A függőkertben található Vízesés teraszáról csodálatos, közvetlen közeli kilátás nyílik az ország legmagasabb, 20 m magasból lezúduló Szinva vízesésére.