Életművem nincs, csak életem van – 100 éve született Várkonyi Zoltán

„Életművem nincs, csak életem van” – 100 éve született Várkonyi Zoltán

(Színészmúzeum, 3530 Miskolc, Déryné u. 3.)

Látszólag egy üzletember kitartásával és egy milliomos gyermetegségével habzsolta az életet, és közben észre se vettük, hogy egész életében szenvedélyesen, megállás és pihenés nélkül dolgozott, bár úgy, mint, aki tudományos fóliánsokat búj, de közben egyik kezével szórakozottan jojózik, szándékosan teremtett szétszórtságban, két kézzel egyformán és egyszerre tudott rajzolni és írni, ez volt a Zoli, nagyszabásúan csinált mindent, csak éppen pestien mégis, nem bírta elviselni az életet, az élet unalmait, ezért kényszerítette rá a világot, hogy szórakoztassa őt. (Gábor Miklós, 1997)

Sikeres rendezései voltak, a Vígszínház igazán jó színház volt a vezetése alatt. És újra játszott! Ez volt számára a csoda. Szerette a főiskolát is, hitt a fiatal generációban. Azok is benne. Én sok igazgatót megemésztettem életemben, de soha nem éreztem a szeretetnek azt az áradását, mint ami ot a saját társulatában és másutt is körülvette. Zoli nagyon értett a színházhoz. Nem modernkedett, nem irányzatosdizott, nem demonstrált, csak egyszerűen mindent tudott, ami színház. (Gobbi Hilda, 1980)