Gondolatmenet - szerelemtől háborún át szenvedélyig

Mi, emberek – éljünk bárhol, bármikor – a legfontosabb vonások tekintetében egyformák vagyunk. Minél többet tanulunk a múltról, s minél több ismerettel bírunk a világról, annál erősebben jelentkezik a felismerés, hogy végső soron ugyanazon dolgokról gondolkodunk. E gondolatok az ember lényegéből fakadnak, s az emberiséget egyetlen sorsközösséggé kovácsolják. SZERELEM, CSALÁD, MUNKA, HIT, ELMÚLÁS, SZENVEDÉLY, HÁBORÚ, HAGYOMÁNY – kardinális fogalmaink közül csupán egy válogatás. Egyik sem fontosabb a másiknál, sőt éles határvonalak sem rajzolhatók közéjük. Egymással összekapcsolódva, egymást kiegészítve húzódnak meg emberi kapcsolataink, szellemi termékeink és tárgyaink mögött.

Központi fogalmaink közösek, ám az eszmék – korszakonként, térségenként, sőt egyénenként – nagyon is különböző formát öltenek. A múzeumi gyűjtemények létrejötte mögött éppen ennek a jelenségnek a felismerése áll. Gyűjtjük, őrizzük, faggatjuk és közkinccsé tesszük mindazokat az értékeket, amiket az emberi alkotóerő az idők folyamán létrehozott. A régi idők tárgyai elsősorban a régi idők embereiről vallanak, ám a figyelmes szemlélés során nem csupán ismereteket és élményeket szerezhetünk. A gondolatok szülte tárgyak ugyanis tükröt tartanak, s beléjük pillantva önmagunk mélyebb megismeréséhez vezetnek.

A kiállítás a miskolci Herman Ottó Múzeum képzőművészeti, néprajzi, régészeti és történeti gyűjteményeinek válogatott darabjain keresztül beszél a mindenkori érző, gondolkodó és cselekvő emberről, az azonosságon belüli sokféleségről, egyúttal a lokális sajátosságokról.